Az az igazság, hogy világ életemben utáltam a fogaim.
Formára egyébként nem voltak helytelenek, viszont valamiért nagyon össze-vissza nőttek, nagyon egyenetlen volt a fogsorom egész életemben, és ez engem mindig is nagyon zavart. Valószínűleg ehhez az is hozzátett, hogy az iskolában fogasnak csúfoltak emiatt, ráadásul néha evés közben is zavart, fogmosáskor sokkal jobban oda kellett figyelnem, hogy rendesen tudjam tisztítani a fogaim… Szóval rengeteg problémám volt a fogsorommal gyerek- és tinédzserkoromban. Sajnos, mivel sokan is vagyunk testvérek, a szüleink meg nem kerestek ugyan rosszul, de nem is voltak kimondottan gazdagok, hitelt is kellett fizetni… a mindenféle alapvető fogászati kezelésen túl sajnos nem egyszerűen nem volt anyagi keretünk arra, hogy fogszabályzót kaphassak.
Egyébként sem voltam különösebben elragadtatva a fogszabályzó gondolatától, viszont egy idő után már tényleg annyira zavart, hogy szinte bármibe belementem volna, csak végre esztétikusak legyenek a fogaim.
Az egyetemen végül sokkal jobb lett a helyzet. Ott már nem csúfoltak soha, sőt, és valahogy addigra én is kinőttem az egészet, szóval valamennyire összebarátkoztam az én egyenetlen fogsorommal.
A páromat sem zavarta soha, sőt, mikor épp kiborultam, hogy mennyire utálom a fogsorom, mindig megnyugtatott, hogy szép ez így. Viszont azt is javasolta, hogy vállaljam be a fogszabályzást magam miatt, ha engem ennyire tud zavarni ez a dolog. Bevallom, én úgy gondoltam, hogy a fogszabályzás csak fiatalkorban működik, fogszabályzót csak a gyerekek hordhatnak. Hiszen felnőtt korra az ember teste teljesen kialakul, már nem lehet mindenféle módosításokat végezni rajta, legalábbis nem úgy, mint a gyerek testen. Nem is tudom, ha csak valami olyasmire gondol az ember, mint a japán nők lábai. A japánoknál ugyanis az számított esztétikusnak és értékesnek, ha minél kisebb a női láb, ezért gyerekkoruktól kezdve kisebb cipőt adtak rájuk, hogy ne tudjon rendesen nőni a lábuk. Kegyetlen dolog ez, már nem is gyakorolják, de a lényeg a lényeg, ez egy kislány lábán működik, az én 39-esemből azonban nem csinálnának már sehogyan sem 35-öst.
Miután aggályaim felvetettem a páromnak, ő rákeresett a neten, és mutatott egy weboldalt, ahol részletesen kitértek arra, hogy igenis lehetséges a fogszabályzás akár felnőtt korban is. Jó, igazából több oldalt is megnéztünk, átolvastuk, és akkor azt mondtam, hogy oké, szeretnék ebbe belefogni.
Úgy terveztük, hogy miután mindketten befejeztük az egyetemet, akkor házasodunk össze, de másodév eleje óta már együtt éltünk. Viszont én felvetettem, hogy mi lenne, ha addig várnánk a házassággal, míg nekem helyre állnak a fogaim, ha már egyébként is ez volt a nagy álmom, akkor szeretném, hogy az esküvői fotókon igazán vonzónak érezhessem magam. A párom nagyon aranyos volt, természetesen nem látta ennek semmi akadályát. Egyébként is együtt éltünk már, tök mindegy volt, hogy pár évvel később házasodunk-e vagy sem, amúgy is inkább csak formalitásból akartunk esküvőt. Leginkább a szüleink megnyugtatása végett, illetve, mivel terveztünk mindig is gyereket, lakásvásárlást stb., azért ilyenkor nem árt, ha jogilag is össze vagyunk kötve.
Szóval picit toltuk az időpontot, én meg kértem egy időpontot a Fogorvos Budapest Fogorvosi Klinikán, amely weboldalát fentebb linkeltem. Egy nagyon aranyos fogorvos várt a megbeszélt időpontban, hogy állapotfelmérést végezzen a fogaimról, és megbeszéljük a fogszabályzás részleteit. Természetesen nagyjából minden úgy volt, mint ahogy azt a neten is, a weboldalukon megtaláltam megtaláltuk. A félelmeim teljesen feleslegesek voltak, a fogorvos megnyugtatott, hogy simán lehet fogszabályzót hordani felnőtteknek is, ráadásul eredménye is lesz, ez egy teljesen bevett gyakorlat, sőt, elég sok felnőtt fogsorát szabályozták már itt is, ráadásul eredményesen. Viszont arra is felhívta a figyelmem, hogy ez egy hosszú folyamat lehet, valószínűleg el fog tartani jó ideig, amíg olyan glédába rendeződnek a fogaim, amire mindig is vágytam. Miután elmeséltem neki, hogy tulajdonképpen azt szeretném, ha az esküvőmre lenne szép fogsorom, és hogy direkt emiatt toljuk az időpontot a párommal, megbeszéltük, hogy adhatunk akár egy-két évet a történetnek, ilyen határidőn belül egyébként sem akarunk sem lakást, sem kocsit, sem gyereket. Szóval felkerült a fogszabályzóm.
Egyébként kevesebbe is került a fogszabályzóm, mint azt előre gondoltam volna, ráadásul valami elképesztő kedves volt a doktor, tehát csak ajánlani tudom mindenkinek, aki hasonló (vagy bármi egyéb fogászati) problémával küzd a Fogászati Klinikát. Jó környéken is van, könnyen is megközelíthető a II. kerületben, arról nem is beszélve, hogy a nyitva tartásuk nagyon barátságos, simán lehet még meló utánra is egy időpontot egyeztetni, bele fog férni.
Mi időközben saját lakáshoz is jutottunk, bár sajnos szörnyű tragédia árán: a párom nagymamája meghalt, tőle örökölt a párom lakást Zuglóban, ide költöztünk át az albérletből. Ez jelentősen megkönnyítette az életünk, hiszen sokkal több pénz tudtunk félretenni az esküvőre, nászútra meg amúgy is. Persze a szüleink is biztosítottak arról, hogy mindenképp szeretnének támogatni, de mindketten tudtuk, hogy a családunk egyik oldala sem áll olyan jól, hogy ez olyan nagyon jelentős anyagi megkönnyebbülést tudna jelenteni. Így hát lelkesen és kitartóan spóroltunk.
Egy alkalommal, mikor visszamentem a fogorvoshoz, és ekkor egyébként már látható eredménye volt a fogszabályzónak, pedig nem is volt még egy éve sem rajtam, a doktor úrnak megemlítettem, hogy tudom, hogy azt mondtam, hogy bármennyit tudunk várni, de már kezdek kicsit türelmetlen lenni az esküvő témával kapcsolatban, vajon mikor tudok már megszabadulni a fogszabályzótól. A doktor úr ekkor felhívta rá a figyelmem, hogy egyébként olyan fogszabályzás is lehetséges, amikor nem kívülről teszik föl a fogszabályzót, hanem belülről. Nekem ez az ötlet kifejezetten tetszett. Elvégre már voltak annyira szépek a fogaim, hogy egyáltalán nem zavart, a fogszabályzó viszont igen. Szóval úgy voltam vele, hogy akkor inkább ezt kipróbálnám.
Miután ezzel a megoldással nagyon elégedett voltam, kezdtük megszervezni a párommal az esküvőt. Azt mondhatom, hogy tulajdonképpen ezt a részét majdnem jobban élveztem, mint aztán később magát az esküvőt. Nálunk ez nem úgy nézett ki, hogy minden feladat rám hárult, meg én nem is ragaszkodtam ilyen kontrollmániásan a szervezéshez: mindent közösen döntöttünk el. Egyedül az esküvői ruhám választottam ki egyedül, de azt is csak azért, mert nagymamám eléggé babonás, és a lelkemre kötötte, hogy nem láthat a menyasszonyi ruhámban az esküvőnk előtt.
Végül az sült ki a dologból, hogy annyira belemerültünk a szervezésbe, hogy egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy a nászútra szánt pénzünkhöz nyúltunk már hozzá. Mint mondtam, a szüleink természetesen biztosítottak arról, hogy segítenek anyagilag, de mi úgy voltunk vele, hogy ezt inkább megoldjuk egyedül, így visszautasítottuk az ajánlatukat. Nekünk tulajdonképpen volt erre elég pénzünk, nekik meg talán nagyobb szükségük is van rá, mint nekünk.
Végül lemondtunk így a külföldi nászútról, és egy magyarországi kis vidéki panzióba foglaltunk szállást egy hétre, olyan helyre, ahol a környéken rengeteg látnivaló van, termálfürdő, túraösvény meg minden egyéb hasonló dolog. Nagyon jól éreztük magunk végig, engem cseppet sem zavart a fogszabályzó, sem a fogaim, ráadásul az esküvő alatt sem, az esküvői fotókat is szívesen nézegetem, pedig még nem tökéletes a mosolyom, bár már egyre inkább afelé tartunk.
Hihetetlenül örülök, hogy ilyen szuper helyen csináltattam a fogszabályzóm, egy ilyen nagyon kedves, nagyon figyelmes orvossal, mint akit volt szerencsém megismerni a Fogászati Klinikán, ahogy az sem elhanyagolható, hogy ilyen fantasztikus ember a párom, aki mindenben támogat, rábeszélt a fogszabályzóra, és az sem okozott neki gondot, hogy a tervezett nászút helyett csak egy magyarországi kisvárosba tudtunk ellátogatni!