Munka reggeltől estig, gyakori túlórázás, lakás takarítás, főzés, mosás, és minden, ami a mindennapokhoz tartozik. Általában így néznek ki a napjaim. Ezzel semmi gondom nincsen, hiszen dolgozni muszáj, valahogy pénzt kell keresni, amiből meg lehet élni. Természetesen a saját kis kérót tisztán kell tartani és hát enni is kell. De egy idő után nálam is betelik a pohár, ha nem tudok elegendő időt fordítani a pihenésre. Néha az én lábam alól is kicsúszik a talaj és átesek a ló túloldalára és nem tudom, hol van a határ. Ilyenkor pedig a szervezetem sínyli meg a dolgot. Általában időben kapcsolok, ilyenkor pedig a párommal elmegyünk valahova pihenni egy kicsit. Ő is sokat dolgozik, szintén besegít otthon, szóval egy szavam sem lehet. Ilyenkor viszont már mind a ketten megálljt parancsolunk magunknak és eltervezzük, hogy ha nem is egy hétre, de legalább egy hétvégére elmegyünk valahova kikapcsolódni.
Kell néha az embernek egy-egy hétvége, amikor tényleg semmit nem csinál, csak pihen. Te is jól tudod, hogy a sok stressz, a folyamatos munka és a nem alvás, az bizony a szervezetünk számára nagyon nem jelent jót. Ilyenkor jön az alvászavar, a különböző betegségek, az ingerlékenység, és még sorolhatnám.
Úgyhogy fogtuk magunkat és elmentünk vidékre egy olyan helyre, ahol a természet lágy ölén lehetünk. Nincsen embertömeg, nincsen folyamatos utcazaj, csak csönd és nyugalom. Gondoltuk, ez egy remek lehetőség lesz mindkettőnk számára, hogy kicsit kipihenjük magunkat. Nem városlátogatást akartunk, nem is időpontra elmenni erre és arra a kezelésre vagy programra, csupán pihenni és együtt tölteni egy kis időt. Ez mind meg is lett volna, ha nem az egyik legbénább szállást fogjuk ki, amivel valaha találkoztunk. Egyikünk sem akarta elhinni azt, ami ott várt minket. Teljesen már volt az interneten, mint ami a valóság.
Már az fura volt, hogy arra sem válaszoltak, hogy megírtuk, nagyjából hány órára fogunk érkezni, hogy ők is tudják és ne érje őket váratlanul. Amikor megérkeztünk, még várnunk kellett, mert épp a szobát takarították. Amit már most előre meg is cáfolnék, szerintem egyáltalán nem lett kitakarítva. Ha mégis, akkor valakinek sürgősen meg kellene nézni a szótárban, hogy mit jelent az a szó, hogy takarítás. Arról pedig végképp ne is beszéljünk, hogy legalább öt percig kellett folyatni a vizet, míg végre meleg vizet kaptunk. Olyan büdös volt az ágy alatt, hogy azt hittem, ott elájulunk a szagtól. Az ablakokat sem lehetett rendesen becsukni, ami csak azért volt probléma, mert így simán mindenféle bogár kényelmesen be tudott menni a szobába. Ráadásul közölték, hogy a szakács lebetegedett, így a reggeli elmarad, de visszautalják a pénzt.
Hát, mondanom sem kell, nem maradtunk ott. Szépen elmagyaráztuk, mi a problémánk, anélkül, hogy bárkit is megsértettünk volna vagy bárkinek leordítottuk volna a fejét. A recepciós idősödő néni egyet értett velünk, nem is akart marasztalni. Azt mondta, hogy ő se dolgozna itt, ha nem lenne muszáj magánügyi dolgokból. De sajnos egyelőre be kell érnie ezzel. Ő hívta a felettesét, akinek szintén elmondtuk a bajunkat. Ő már sokkal bunkóbb volt, de azért félvállról odabiggyesztette nekünk, hogy a foglalás árának a 75 százalékát hajlandóak visszatéríteni egy héten belül. Vajon ez minden ilyen esetben így szokás? Vagy ezzel akart volna lekenyerezni minket, hogy maradjunk csöndben és ne keltsük rossz hírüket? Erre választ sajnos nem tudok, de mi azonnal le is léptünk onnan és hazajöttünk. Végül az lett az egészből, hogy otthon pihentünk, filmeztünk, rendeltünk vacsit, és csináltunk egy romantikus hétvégét magunknak.