Szokásos tavaszi pihenésünket terveztük eltölteni a párommal; mindkettőnkre ráfért már, túl nagy volt a hajtás a munkahelyen. Kiválasztottunk egy szimpatikus kis panziót vidéken, le is foglaltunk egy szobát három napra. Szuper volt ez a kis vakáció, sokat pihentünk, sétáltunk, jókat ettünk és egyáltalán nem foglalkoztunk a munkával.
Első reggel éppen a svédasztalos reggelinket fogyasztottuk, amikor megjelent egy kissé megviseltnek látszó anyuka és két kisfia. Szerintem a fiúk ikrek lehettek, legalábbis úgy néztek ki, mint két tojás. Nagyon aranyosnak tűntek, de még a szemük sem állt jól; ezt a gyanúmat megerősítette az anyuka fáradt tekintete és zilált külsője. Amikor megpakolták tányérjaikat, leültek a szomszédos asztalhoz és miközben a fiúk jóízűen ettek, az anyuka korholta őket. Érdekelni kezdett a dolog, hogy miért mérges ennyire a fiúkra.
Ahogy kivettem a beszélgetésből, amíg az anyuka reggel lezuhanyozott, a két pajkos lurkó kergetőzött a szobában és leverte a tévét. Csodálkoztam, mert a mi szobánkban a falra volt erősítve a televízió készülék, de ezek szerint náluk csak rátették a komódra vagy egy polcra. Akkor lettem egészen biztos a dologban, amikor az anyuka felemelte a hangját, hogy van fogalma a fiúknak arról, milyen elképesztően magasak a TV árak?! Nem szeretne most itt hagyni egy kisebb vagyont, mert a gyerekei nem bírtak magukkal és leverték az ultra HD plazma hajlított, tudom is én milyen tévét. A fiúk egy kicsit magukba szálltak, én elhittem nekik, hogy megbánták a dolgot, de az anyuka csak legyintett; kicsit jobban ismerte már a gyerekeit annál, hogy komolyan bedőljön nekik.
Kíváncsi lettem volna, hogy mit keres ilyen elhagyatott kis városban egy anyuka két kisgyerekkel és hogy hova tűnt az apuka, de természetesen semmi közöm nem volt hozzá. A napot pihenéssel és egy rövid kirándulással töltöttük; este elfáradva értünk vissza a szobába. Amíg a párom zuhanyozott, bekapcsoltam a tévét. Eszembe jutott a reggeli jelenet, jót mosolyogtam rajta. Kapcsolgattam a csatornák között, de semmi érdekeset nem találtam. Az egyik adón a teleshop ment, éppen egy nagyon modern, drágának kinéző tévét próbáltak rásózni a nézőkre. Gondoltam, szólok az anyukának, hogy itt a lehetőség, olcsó tud venni egy tévét, ha esetleg eltört a reggeli balesetben a szobában lévő. Mondjuk nem hiszem, hogy baja lett, mert akkor sokkal idegesebb lett volna az anyuka és talán a fiúk is jobban meg lettek volna szeppenve.
Pihentető hétvégénkről hazafelé felhívott a testvérem a kocsiban és lelkendezve elmesélte, hogy megvette azt a tévét, amit már hónapok óta kinézett. Végre részánta magát, spórolt egy kicsit, de teljes mértékben megérte, most már hatalmas képernyőn tudja nézni a sorozatát. Sosem értettem, hogy valakinek miért ennyire fontos egy tévé, hogy egész vagyont képes kiadni érte, de azért gratuláltam neki. Úgy tűnik, ez a hétvége a tévék jegyében telt.